Kontuly Budapest drámája a jubileumi aukción!

2017. 04. 26.

Amikor először megláttam ezt a viszonylag nagyméretű olajfestményt, az első két gondolatom úgy hangzott, hogy "Kontuly" és "Gyönyörű"...

KontulyKontuly Béla (1904-1983) Budapest drámája, 1955 körül
vászon, olaj, 121 x 135,5 cm, jelzés lent jobbra: Kontuly B.

Amikor először megláttam ezt a viszonylag nagyméretű olajfestményt, az első két gondolatom úgy hangzott, hogy "Kontuly" és "Gyönyörű", így nagybetűvel és az élmény még a félhomályos raktár műélvezetre kevéssé alkalmas viszonyai között is elsöprő erejű volt.

Csak ezután eszméltem rá a kép témájára, mely azonnal újabb megvilágításba helyezte azt. A másodperc töredéke alatt futott végig rajtam, hogy lehetséges ennyi szenvedést ilyen bensőséges gyönyörűséggel ábrázolni? Ekkor arra gondoltam, hogy ennek a képnek mindenképpen a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében lenne a helye, mert olyan színvonalon mutatja be a főváros történetének egy nagyon jól behatárolt és sorsterhes időszakát, melyre hasonló lélegzetű példa nem jut eszembe. A második világháború végén teljesen értelmetlen áldozatként lebombázott Budapest, ilyen nagyléptékű és ehhez illő kvalitásokkal büszkélkedő ábrázolása valóban párját ritkítja. Nagyon kellett szeretnie a művésznek ezt a várost, ha ilyen átható erővel volt képes megragadni a porig rombolt házakon újrainduló életet. Kontulynak körülbelül tíz esztendőre volt szüksége, hogy feldolgozza és méltó művészi formába öntse ezt a minden túlélő számára egyszerre felkavaró látványt és megrázó élményt.

Kontuly Budapest ostromát rózsadombi, Szeréna úti kis házában vészelte át. Háza három súlyos találatot is kapott, így művészkörökben a halálhíre is elterjedt, melynek csak személyes megjelenésével tudott véget vetni. Családjával az erősen romos házuk pincéjében laktak egy ideig, melyet Kontuly már 1945-ben a saját kezével falazva kezdett újjáépíteni és így egy évvel később már ismét rendbehozott házukban lakhattak. Az a látványt, mely Kontuly elé tárult a Duna-hidak felrobbantását és a front levonulását követően, nagy vonalakban követhette a Budapest drámájának 1949-ben festett olajvázlata és a néhány évvel későbbi nagy mű.

Ugyanezt a témát a művész egy évtizeddel korábban még Mozart zenéjében lubickoló art deco átiratban fogalmazta meg, habos-fodros, pókhálóvékony színfutamokból szőtt "porcelánkép"-ként jelenítve meg a főváros e valóságban is meseszép vedutáját (Budapest látképe, 1936, mgt.)
Kontuly 1940 és 1946 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán előbb a festő tanszék, majd az 1945 után létrehozott freskó szakirány vezetője volt. Az úgynevezett B-listára kerülését követő elbocsátása miatt, felszabadulva a tanári teendők alól, ismét intenzívebben koncentrálhatott saját művészetére. Kiállítási lehetőségei is beszűkültek, így portréfestésből élt és egyre több egyházi megbízást vállalt. Bár Kontuly az 1930-as évek folyamán is számos maradandó remekművet alkotott, vallási témájú figurális kompozíciók, táj- és városképek, csendéletek és portrék gyönyörű sorozatait alkotva meg, de festészete igazi erejét csak az 1940-es évek közepétől kezdődő évtizedben érte el. Talányos, hogy miért épp ebben, a külvilág által rákényszerített művészi vákuumban sikerült legerőteljesebb műveit megfestenie, de ennek megválaszolása már egy másik tudomány kompetenciája. Tény, hogy 1950 körül egy olyan erős képsorozattal nem jelentkezhetett a nagyközönség előtt, mely utólag összegyűjtve és bemutatva egészen más, az eddigiektől eltérő fényben mutathatná meg Kontuly művészetét. A korábbi évekre jellemző, az itáliai reneszánsz felhőtlenül derűjét sugárzó kompozícióktól elkanyarodva, a művész ekkor a flamand reneszánsz drámaiságra érzékeny festészetéből merített ihletet. Idősebb Pieter Brueghel fantasztikus színei és fényei villámlanak a Budapest drámája vásznán, mely

Kontuly művészetének mindenképpen az egyik, de számomra egyértelműen a csúcspontja.
Végszóként, 1957-ben a politikai viszonyok konszolidálódásának következtében, bekövetkezett a hivatalos áttörés és Kontuly sikerrel mutathatta be a Budapest drámáját a Műcsarnok aktuális Tavaszi Tárlatán.

Rum Attila

A festmény 2.800.000 Ft-os kikiáltási áron a 70. Művészeti aukción kerül kalapács alá 2017. május 17-én a MOM Kulturális Központban!  További információk az aktuális aukciók oldalon!

Kiállítva:
* Tavaszi Tárlat, Budapest, Műcsarnok, 1957. április 20 – június 16. (kat. sz. n.)
aukcionálva:
Abigail Galéria és Aukciósház 22. Festményárverés, Budapest, 2008. szeptember (kat. 204.)

Analógia:
* Kontuly Béla: Budapest látképe, 1936, mgt.